Státuskó & Tabularázás

Népszabadság és Delfin könyvek

2019. szeptember 09. 05:11 - Státuskó & Tabularázás

...vagy a kommunista kultúrpolitika perverzitása

1-ső levonás:

1956 októberének utolsó napjaiban az MDP (a Magyar Dolgozók Pártja, a kommunista állampárt) néhány korifeusa és a Szabad Nép (a pártlap) szerkesztősége összeült, hogy kitaláljanak valami okosat; a Szabad Népet ugyanis már csak azért vették az emberek, hogy égessék, tehát lépni kellett. A megoldás Pándi Pál irodalomtörténész, egyetemi tanár, kommunista kultúrpolitikai tótumfaktum, a Szabad Nép, majd a Népszabadság kulturális rovatvezetője, az Új Írás és a Kritika folyóirat szerkesztője stb. fejéből pattant ki; új lapot indítanak, amelyet az utópista szocialista Táncsics Mihály eszméire utalva Népszabadságnak neveznek el. A Szabad Nép utolsó száma október 29-én jelent meg, november 2-án már kinn volt a standokon a Népszabadság.  

Pándi, bár irodalomtörténészként nyilván tisztában volt vele, de elvtársait nem szerette volna fölösleges részletekkel terhelni, így ezt ők azóta sem tudják, hogy Népszabadság nevű lap már létezett korábban is. 1849 júniusában a legkevésbé sem utópista szocialista Arany János alapította és szerkesztette Debrecenben, méghozzá éppen Táncsics Forradalom című kormányellenes „lapja” (valójában nem lap volt ez, hanem alkalmi jelleggel kiadott, összesen nyolc „számot” megélt brosúra) ellenében, az abban megjelenteket cáfolandó, ellensúlyozandó. Arany Népszabadságának első száma el is készült, de a nyomdából már nem kerülhetett ki, mivel az orosz offenzíva elérte Debrecent.

Összefoglalom: a kommunisták (és jogutódaik a szocialisták, szociálliberálisok és liberálbolsevikok) több mint hatvan éven keresztül Táncsicsra hivatkozva, egy Táncsics eszméivel szemben fellépő lap lopott nevével jelentették meg ideológiai szócsövüket.

2-dik levonás:

A Delfin könyvek évtizedekig a szocialista ifjúság kedvelt, százezres példányszámokban megjelenő, első népszerű irodalmi olvasmányélményei voltak; olyannyira, hogy máig számos rajongójuk és gyűjtőjük van. Az 1962 és 1990 között, a Móra Könyvkiadó gondozta sorozatban (szűk harminc év alatt 167 kötet!) a legkülönbözőbb ifjúsági zsánerek (történelmi, tudományos-fantasztikus és kalandregények, kamasz-, indián-, állat- és vadásztörténetek stb.) kaptak helyet, klasszikus szerzőktől éppúgy, mint kortársaktól, nagy íróktól éppúgy, mint szöveggyártó kisiparosoktól, természetesen, a legkörültekintőbben válogatva, a gyermekek marxista-leninista világnézeti fejlődésére, gondolkodásuk és képzeletük megfelelő irányba terelésére a lehető legnagyobb figyelemmel, szükség esetén némiképp megrövidítve, átdolgozva. Lektűrbe oltott ideológiai nevelés, szórakoztatva kondicionálás volt ez; a maga korában és utóéletét tekintve is valódi sikertörténet. A sorozat szerkesztője hosszú időn át Rónaszegi Miklós volt. De vajon ki lehetett a sorozat névadója?

A „delfinesítés” irodalomtörténeti, tágabb értelemben kultúrtörténeti fogalom. Eredetileg azt a középkorig visszanyúló gyakorlatot jelentette, amely során a görög és latin szerzők műveit a dauphin (a francia trónörökös) számára cenzúrázták, magyarázó, értelmező szövegekkel látták el (ad usum Delphini); a művelődéstörténet talán legnevesebb „delfin könyvei” az a hatvannégy kötetnyi klasszikus, amelyeket François Fénelon abbé irányításával Jacques-Bénigne Bossuet és Pierre-Daniel Huet jezsuiták „delfinesítettek” XIV. Lajos fia számára, ezek a szövegek máig a francia kultúrkánon részei. A modern irodalomtudomány „delfinesítésként” emleget minden olyan gyakorlatot, amikor irodalmi szövegeket politikai, világnézeti, pedagógiai vagy épp erkölcsi szempontból manipulálnak (cenzúráznak, átszerkesztenek, átírnak stb.). 

Összefoglalom: a szocialista könyvkiadás legnagyobb példányszámú ifjúsági sorozata (nyilván, nem véletlenül) évtizedeken keresztül a francia trónörökösök címerállatának neve és képe alatt jelent meg, nyíltan hirdetve ezzel a kommunista kultúrpolitika nagy és kis vezíreinek hipertrofikus önképét és az általuk képviselt kiadói gyakorlatot. 

Kell még valamit mondanom, Ildikó? Talán annyit, egy „haladárnak” akkor se higgy, ha kérdez!

***

A DELFIN KÖNYVEK-SOROZAT KÖTETEI (a moly.hu nyomán)

Aimée Sommerfelt: Országúton, Indiában
Friedrich Gerstäcker: Az indián bosszúja
Kornyej Csukovszkij: Az ezüstcímer
Clark Darlton: A titokzatos bolygó
Thomas Mayne Reid: A fehér törzsfőnök
Erich Kästner: A repülő osztály
Szentiványi Jenő: A görög gálya titka
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Hosszú Toll: A Sós Sziklák Völgye
Szász Imre: Basa
Francisco Marins: Az aranybányák titka
Mándy Iván: Robin Hood
Eduard Báz: A csodacsapat
Hegedüs Géza: Az erdőntúli veszedelem
Tatay Sándor: Kinizsi Pál
Robert Louis Stevenson: A kincses sziget
Véber Károly (szerk.): A néma völgyben
Olesz Berdnik – Vojszkunszkij – Lukogyjanov: Titánok útja / A fekete oszlop
Simone Martin-Chauffier: Kalandok a kalózhajón
Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája
Adam Bahdaj: A fekete esernyő
Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember
Tone Seliškar: A Kék Sirály
Bodó Géza: Barlang a szigeten
Dékány András: S.O.S. Titanic!
Alekszandr Polescsuk: A pergamen titka
Lengyel Balázs: A szebeni fiúk
Véber Károly (szerk.): Ébred a dzsungel
Elek István: Merénylet a világűrben
Pierre Gamarra: Tavasz kapitány
Louis Vaczek: A Hudson vándora
Bret Harte: Aranyásók
R. J. McGregor: A kis detektívek
Vaszilij Jan: A jégmezők lovagja
Fehér Klára: A földrengések szigete
E. Nesbit: Hárman a vasút mentén
Szombathy Viktor: A pénzhamisító
Christian August Vulpius: Haramiák kapitánya
Rónaszegi Miklós (szerk.): Meteorok viharában
Földes Péter: A delfin lovasa
Dienes András: Farkasles
Alina Centkiewicz – Czesław Centkiewicz: Tumbó kalandjai
Arkagyij P. Gajdar: Timur és csapata
Dieter Ott: Az ördöngös Caprioli
Ewa Lach: Micsoda kölykök!
Kemény Dezső: A titokzatos kecskebak
Kőszegi Imre: Összkomfortos Robinson
Krúdy Gyula: Rózsa Sándor
Rónaszegi Miklós (szerk.): A nyikorgó idegen
Rudolf Daumann: Sárkányok nyomában
Szombathy Viktor: Holló Csete, a besenyő
Alekszandr Beljajev: A repülő ember
Dieter Ott: Caprioli újabb kalandjai
Astrid Lindgren: Az ifjú mesterdetektív
Martin Ballard: Az igazi Robinson
Wilhelm Hauff: A spessarti fogadó
Alaksza Tamás: Egy utas eltűnt
Hunyady József: Hét tenger vándora
Pierre Gamarra: A blagaroni fáraó
Vlagyimir Bogomolov: Titkos küldetés
Fehér Tibor: A félhold árnyékában
Csukás István: Keménykalap és krumpliorr
Robert Louis Stevenson: A fekete nyíl
M. Eller: A láthatatlan professzor
Jules Verne: Doktor Ox teóriája
Dáné Tibor: Négy tenger hajósa
Adam Bahdaj: Az elcserélt kalap
Szombathy Viktor: Cirok Peti
Aleksander Minkowski: Kardvirág és Oroszlán
Bárdos László: A dzsidás kapitány
Teknős Péter: Az elnök futára
Anatolij Sztaszj: Zöld útvesztő
Joan Phipson: Mi legyen a borjúval?
Betty Baker: A fekete ember karavánja
Vlasta Radovanović: A fehér pisztoly
Barabás Tibor: Végvári legenda
Gleb Golubjov: A kígyóisten nem válaszol
Csukás István: Nyár a szigeten
Dávid Csaba: Buda megvétele
Szürke Bagoly: Két kicsi hód
Jules Verne: A dunai hajós
Theodore Taylor: A homokzátony
Edward Eager: Félvarázs
Adam Bahdaj: A fekete sombrero
Bogáti Péter: A linkostowni csapda
Fehér Tibor: Az ezüstkardú vitéz
Daniel Defoe: Bob kapitány
Geréb László: Búvár Kund
Max Lundgren: Az aranynadrágos fiú
Alekszandr Beljajev: A kétéltű ember
Doán Giói: Hajsza a fegyverekért
Csukás István: Vakáció a halott utcában
Teknős Péter: Háború a vadonban
Krystyna Boglar: Szaniszló király órája
Ráth-Végh István: A fáraó átka
Lester del Rey: A szökevény robot
Cecil Bødker: A szellemleopárd
Padisák Mihály: Éljen a száműzetés!
Szombathy Viktor: Az őrnaszád foglyai
Jaan Rannap: Az utolsó fehértollú
Bogáti Péter: Őrnagy úr, keressen magának ellenséget!
Fehér Tibor: Aranyváros hercege
Robert Leeson: A harmadosztályú dzsinn
Vlagyiszlav Krapivin: A párbajtőrös fiú
Grigorij Fedoszejev: A Medve-szurdok
Teknős Péter: Roppannak a sapkarózsák
Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa
Vaszilij Akszjonov: Emlékmű lett a nagyapám
A. Nyekraszov: Linkóci kapitány kalandjai
Jack London: A kalózhajó
Kende Sándor: Lusta Emmi és az indián
Balogh Béni: Vidróczki a nevem!
Szombathy Viktor: Regényes erdő
Breszt Borisz: Divényi történet
Arthur C. Clarke: Delfinek szigete
Fehér Tibor: Hajdúkaland
Nemere István: A fantasztikus nagynéni
Achim Bröger: Pöttöm-Nagy Kázmér
Ráth-Végh István: A tengeri kígyó
Balogh Béni: Szépen szálló sólyommadár
Fehér Tibor: Nyugtalan vér
Kende Sándor: Lusta Emmit tetten érik
Alina Centkiewicz – Czesław Centkiewicz: Tumbó, az örök remény fia
Szentiványi Jenő: A fehér csapat
Teknős Péter: Sárga villámcsapás
Tőke Péter: A nyevigák
Nemere István: A várúr fia
Simai Mihály: A sólymok szabadnak születnek
Sándor Lajos: Jel a sziklán
Kende Sándor: Lusta Emmi és a szerelem
Henry Rider Haggard: Salamon király kincse
Maciej Wojtyszko: A hosszú álom
Farley Mowat: A sarkvidék Robinsonjai
Hosszú Toll – A. Raszulova: A törzsfőnök titka
Padisák Mihály: Kanóc, az emberszelídítő
Aleksander Minkowski: Dagi
Petrovácz István: Csere Rudi
Tőke Péter: Óriásvilág
Teknős Péter: A vasfejű
Szentiványi Jenő: Tizenkét halálos perc
Ráth-Végh István: A sétáló falevél
Astrid Lindgren: A rabló lánya
Kertész P. Balázs: Különös mendemondák Hallgatag Erikről
Robert Leeson: Újra a Kincses Szigeten
Kőváry György: Kapd el a tolvajt, és tartsd a szád!
H. Tuhtabajev: A bűvös sapka
Kende Sándor: Hadova papa és a mozdony galeri
Tőke Péter: Veszedelem az ősvilágból
Balogh Béni: A rablólovag aranyai
Lene Mayer-Skumanz: Ne hagyd magad, Florian!
Padisák Mihály: Kanóc, az életművész
Kállai R. Gábor: A nótárius és a nyolc pisztolygolyó
Jurij Tomin: Körhinta a város felett
Friedrich Gerstäcker: Aranyláz Kaliforniában
Stanisław Pagaczewski: Szivacs Baltazár elrablása
Thomas Hardy: Kalandozásaink az Ördöglyukban
Krzysztof Baranowski: A Polonez vitorlás
Tőke Péter: Veszélyes szafári
Orbán Dezső: Az ezüstflotta kincse
Nemere István: A titokzatos padlás
Juan Muñoz Martín: Kullancs, a kalózkapitány / Béni barát meg a csacsi
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
Karl May: A sivatag haramiája
Majtényi Zoltán: A furfangos Thyl
Robert Leeson: A neveletlen dzsinn
Jean Muray: Tulipános Fanfan első kalandjai
Nógrádi Gábor: A mi Kinizsink

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://statutabu.blog.hu/api/trackback/id/tr4315050970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.09.09. 13:28:45

Érdekes. Nem tudtam. Ezt sem.

Próbáltam felidézni, mely Delfinekél éreztem vagy érezhetek utólag kilógalóláb-ideilógiai útmutatást? Le kellene ülnöm a polc elé... Így kapásból egy jugoszláv, második világháborús, partizános ugrik be, "A fehér pisztoly".

Gáz, de átdolgozás meg egy sem. Vagy nem tudom, hogy átdolgozás.

Ha hazajöttem a dolgozdából, csak végig nézem a címeket.

Szabó A. Imre · magyarido.blog.hu 2019.09.10. 04:25:32

@Mohácsi Zoltán:

Szerintem is érdekes. :-)

Hogy mit cenzúráztak ki, mit írtak át azt sajnos csak akkor tudnánk, ha ismernénk a művek kéziratait (vagy fordítások esetén legalább az eredeti kiadásokat), mert ifjúsági könyveknél, lektűröknél (scifi, krimi stb.) és népszerű kiadásoknál ezt a szocializmusban "nem volt divat" feltüntetni. Klasszikus irodalmi művek igényesebb (például kritikai) kiadásainál a hatvanas évektől többnyire már jelezték, hogy ilyen-olyan megfontolásokból ez vagy az kimaradt a kötetből, de népszerű kiadásoknál soha. A két világháború között még természetes volt, hogy szerepelt a címlapon, hogy "az ifjúság számára átdolgozva", 1949 után ezt nem tartották fontosnak tudatni az ifjú olvasóval.

Egy (szerintem) érdekes példa: egyik kedves blogfelem mesélte egy kommentben, hogy neki megvan Asimov Én, a robotjának 1966-os magyar kiadása és abból minden jelölés nélkül kihagytak egy komplett novellát, Az elkerülhetetlen konfliktus címűt. Nem akarták vele megzavarni a szocialista olvasók gondolkodását. :-) De nyilván számtalan ilyen és ehhez hasonló eset történt akkoriban.

És egy (szerintem) szintén érdekes interjú: www.magyaridok.hu/kultura/a-meseles-kegyelmi-allapot-3840884/