Alig egy hónapja írtam egy blogbejegyzést A kinyomtatott szó értékéről. A lényeglátásom gyermekkorom óta nem titok előttem, azóta nyomaszt, de hogy ennyire időszerű is legyek, ezt még valahogyan föl kell dolgoznom. :-)
Tegnap jelent meg egy link blogom szerkesztőfelületén, amely a Blog.hu új Általános Szerződési Feltételeiről szóló tájékoztatóra mutat. Ebben kerek perec tudatja a Blog.hu kedves felhasználóival, hogy a hat hónapnál régebben nem frissülő blogoldalak webcímét a szolgáltató átnevezi, ezzel az éppen használaton kívül lévő blogok blog- és webcímei felszabadulnak. A Blog.hu számára kereskedelmi szempontból ez egy logikus lépés, bizonyára nagyon büszke magára, aki kitalálta. No de mit jelent kommunikációs szempontból?
Két dolgot biztosan. Egyrészt, hogy az épp használaton kívül lévő blogokra mutató linkek mind érvényüket vesztik, azaz, ezek a blogok elérhetetlenné válnak, kommunikációs szempontból meghalnak (nem nagy ügy, mondhatnánk, s valóban, bár nem mindegy, hogy hol vannak azok a linkek: ha például tudományos intézetek oldalain vagy angol nyelvű történelmi szakmunkák lábjegyzeteiben – én például írtam olyan, több mint egy éve nem frissülő blogoldalra, amire ilyen linkek is mutatnak –, az már azért jelent némi erkölcsi és szakmai veszteséget); valamint, hogy az egykor népszerű, sok látogató érdeklődését felkelő, de épp valamiért pihenő vagy tartalmilag lezárt blogok blog- és webcímei szabad prédává válnak, a Blog.hu rövid távú üzleti megfontolásokból odaveti ezeket az egykori szerzőik tehetségével és szorgalmával létrehozott szellemi „brendeket” ügyeskedők és hülyék kényének-kedvének, élősködjenek rajtuk vagy épp tegyék azokat tönkre (emlékszünk még a néhány évvel ezelőtti nagy magyarországi plágiumhisztériára? vajon mi volna a plágium – a szó eredeti jelentése szerinti lélekrablás; a latinban a plagizátor rabszolgakereskedőt jelent –, ha nem éppen ez?).
Amit most itt olvasol, az nem a jövő, az maga a szép új jelenvaló. Légy üdvözölve a tartalmak és összefüggések nélküli nagy információgomolygásban, merülj el benne és ne keress semmit, mert így találhatod meg önmagad: ha vállalod, hogy senki és semmi vagy, akkor bármi lehetsz. A Világháló a korlátlan kommunikáció ígéretével jelent meg anno, mára nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak a totális cenzúra manifesztációja, de a múlt és a jelen és az értelmes emberi kommunikáció kereteinek fölszámolója is.
Alig egy hónapja írtam egy blogbejegyzést A kinyomtatott szó értékéről. [Kattints ide!]